Ambrus Zoltán: Ninive pusztulása epub
Katt rá a felnagyításhoz
|
|
Részlet az e-Könyvből:
A GEROLSTEINI NAGYHERCEGNŐ
I.
Azzal kezdhetném, hogy tavasz volt, hogy fátyolruhás tündérkisasszonyok táncoltak a harmatos füvön, hogy a mező teli volt szinnel, ragyogással és illattal, de csak azt mondom, hogy akkor történt, mikor a búza ára tizenkét forint volt.
Csak valami kevéssel lehetett a porosz háboru után. Még emlékszem rá, amikor vasuti állomásunkon egy nap húszszor is megpihent nagyfejü barátom, a Stephenson-féle gőzös. A teherkocsik teli voltak tömve emberanyaggal, tegnap fogott hadfiakkal, akiken rosszul állt a mundér, katonasipkás parasztlegényekkel és jóképü munkásalakokkal, akik mindannyian a Búsul a lengyel-t énekelték, s akiknek a kalapjánál csak egy pár szál gyöngyvirág jelezte, hogy ők is a császár dolgában utaznak. Aztán emlékszem a felfordulás és a zaklatottság napjaira is, mikor az egymásra nyargaló tehervonatokat alig lehetett az állomáson elhelyezni. Ameddig csak láthatott a szemem, Ártándtól Peterdig, mindenütt teherkocsik cammogtak; s hallottam, hogy ezek a kocsik mind búzát szállitanak. Aztán egyszerre elcsöndesedett a világ; esténkint, mielőtt bennünket lefektettek, a lámpa fényénél, mely most rám veti békés világát, apám felolvasta az ujságot anyámnak, s egyszer csak, nem tudom hogyan, megtanultam ezt a szót, hogy: Königrécz.
A katonák nem jöttek vissza oly szép rendben, mint ahogy mentek, de a búza ára egy darabig hűséges maradt szerelméhez, a tizenkét forinthoz. S én akármilyen öntudatlan kis semmiség voltam, megéreztem magam körül a jólét kellemetes szárnycsapásait. Azt hiszem ez volt Magyarország ujabb történetének legszerencsésebb időszaka. A kiomló piros vérből áldás gőzölgött vissza a haza földjére. Az emberi vér tudvalevőleg nagyon termékenyitő valami; azt mondják, hogy csatamezőkön terem a legszebb, legacélosabb gabona.
A GEROLSTEINI NAGYHERCEGNŐ
I.
Azzal kezdhetném, hogy tavasz volt, hogy fátyolruhás tündérkisasszonyok táncoltak a harmatos füvön, hogy a mező teli volt szinnel, ragyogással és illattal, de csak azt mondom, hogy akkor történt, mikor a búza ára tizenkét forint volt.
Csak valami kevéssel lehetett a porosz háboru után. Még emlékszem rá, amikor vasuti állomásunkon egy nap húszszor is megpihent nagyfejü barátom, a Stephenson-féle gőzös. A teherkocsik teli voltak tömve emberanyaggal, tegnap fogott hadfiakkal, akiken rosszul állt a mundér, katonasipkás parasztlegényekkel és jóképü munkásalakokkal, akik mindannyian a Búsul a lengyel-t énekelték, s akiknek a kalapjánál csak egy pár szál gyöngyvirág jelezte, hogy ők is a császár dolgában utaznak. Aztán emlékszem a felfordulás és a zaklatottság napjaira is, mikor az egymásra nyargaló tehervonatokat alig lehetett az állomáson elhelyezni. Ameddig csak láthatott a szemem, Ártándtól Peterdig, mindenütt teherkocsik cammogtak; s hallottam, hogy ezek a kocsik mind búzát szállitanak. Aztán egyszerre elcsöndesedett a világ; esténkint, mielőtt bennünket lefektettek, a lámpa fényénél, mely most rám veti békés világát, apám felolvasta az ujságot anyámnak, s egyszer csak, nem tudom hogyan, megtanultam ezt a szót, hogy: Königrécz.
A katonák nem jöttek vissza oly szép rendben, mint ahogy mentek, de a búza ára egy darabig hűséges maradt szerelméhez, a tizenkét forinthoz. S én akármilyen öntudatlan kis semmiség voltam, megéreztem magam körül a jólét kellemetes szárnycsapásait. Azt hiszem ez volt Magyarország ujabb történetének legszerencsésebb időszaka. A kiomló piros vérből áldás gőzölgött vissza a haza földjére. Az emberi vér tudvalevőleg nagyon termékenyitő valami; azt mondják, hogy csatamezőkön terem a legszebb, legacélosabb gabona.
Hasonló termékek
